Három lemez is a Grammy-díj előszobájában – interjú Polonyi Artemisszel

2020. november 09.

November 24-én tudhatjuk meg a Grammy-díjra jelöltek névsorát. Azonban előtte már van egy jelölés, ahova több magyar jazz-zenész lemeze is bekerült: Pankovits Nikolett River című lemezével, Németh Ferenc a Freedom albumával és Borlai Gergő a The Missing Song nevű lemezével. Ezeken a lemezeken több magyar zenész is szerepel. Pankovits Nikolett lemezén a The River Voices: Laura Angyal , Reka Bányai, Kinga Cserjési, Kata Harsáczki, Ildiko Nagy, Nikolett Pankovits, Artemisz Polonyi, Boglárka Goldea-Raksányi; Németh Ferenc lemezén Oláh Tzumo Árpád; Borlai Gergő lemezén: Mike Gotthard, Lukács Peta, Ladányi Andrea. Ne feledjük, hogy tavaly, 2019-ben Szabó Dániel Visionary albuma is jelölés előtt állt.

Pankovits Nikolett River című lemeze 5 kategóriában van jelölve: a legjobb világzenei album, a legjobb improvizált jazz szóló (Josh Deutsch), a legjobb átirat, az év producere, a legjobban hangmérnöki munka kategóriákban. 

Németh Ferenc Freedom albuma 1 kategóriában van jelölve: a legjobb instrumentális jazz album.

Borlai Gergő The Missing Song című lemeze 2 kategóriában van a jelölve a Grammy-díj jelölésre: a legjobb kortárs instrumentális album kategóriában és a legjobb improvizatív jazz-szóló kategóriában ("Billy" című szám, melyben Billy Cobhamre emlékezik a zeneszerző).

Mindhárom lemez készítője Amerikában éli hétköznapjait, ott csinált karriert. Nikoletta és Ferenc a Nagy Almában, New Yorkban dolgozik, Borlai Gergő pedig Los Angelesbe tette át székhelyét, helyesebben most a járvány miatt Spanyolországban vészeli át a nehéz időket (ahogy azt Somogyvári Péter cikkéből megtudhattuk).

Pankovits Nikolett River albumán éneklő Polonyi Artemiszt kérdezem a jelölésre jelölésről, aki nem csak énekelt a lemezen.

Polonyi Artemiszt az iF Jazz Kávézóban hallottam énekelni Gyárfás István zenekarával, ahol lenyűgöző előadásban lehetett része a közönségnek.

  • MagyarJazz: Megkérhetlek, hogy először mondj néhány szót magadról? Láttam már, hogy Olaszországból, vagy akár a tengerentúlról jelentkezel be. Hol élsz és dolgozol jelenleg?
  • Polonyi Artemisz: Hát, nagyon jókor kérdezed! :))  Épp a hetekben döntöttünk úgy férjemmel (aki amerikai), hogy egy időre Magyarországra költözünk, legalábbis amíg a járvány el nem múlik. De a nyárig még New Yorkban éltünk, egyébként ott is ismerkedtem meg Nikivel. Amikor Olaszországból jelentkeztünk be, az a világzenei csapatom, az Asaran Earth Trió tavalyi turnéján lehetett, velük szoktunk nyáron Európában turnézni. Ó, azok az idők, amikor még turnéztunk...!

 

  • MagyarJazz: Mióta ismered Pankovits Nikolettát? A The River Voices együttessel hol szoktatok fellépni?
  • Polonyi Artemisz: Ez egy nagyon vicces történet. Hivatalosan New Yorkban találkoztunk először, 2012-ben. De később összeraktuk, hogy mivel mi egy évben születtünk és mindketten az V. kerületben jártunk gimnáziumba, tizenéves korunkban valószínűleg kosaraztunk egymás ellen. Ezenkívül én arra is emlékszem, hogy szintén még gimis koromban láttam a Képzelt Riport Egy Amerikai Filmfesztiválról-t Földessy Margit tanítványainak előadásában, és abban Niki játszotta Esztert, elképesztően jól. De, mint mondtam, személyesen végül csak egy évtizeddel később találkoztunk közös zenészbarátok révén.
    A River Voices egy hatalmas projekt, körübelül húsz ember van benne. Az albumot és a Carnegie Hall-os koncertet csináltuk ezzel a formációval, illetve kisebb rész-csapatokkal felléptünk a New York-i magyar konzulátuson, a DROM-ban és a New York-i magyar házban.

 

  • MagyarJazz: Mit jelent az, hogy a Grammy-díjra jelölés jelölésére bekerült a River album? Hogy történik ez a jelölés?
  • Polonyi Artemisz: Erről a folyamatról őszintén szólva nem sokat tudok. Van a Recording Academy, aminek van egy nagyszámú professzionális tagsága. Ez a tagság jelöl a jelölésre számokat vagy albumokat különböző kategóriákban. Ezután jön egy belső szavazás, ebből a szélesebb körből szavazzák meg a kategóriánkénti öt jelöltet. De az is lehet, hogy még van ebben egy-két további csavar.

 

  • MagyarJazz: A lemezen nem csak énekesként szerepelsz? Milyen feladataid voltak?
  • Polonyi Artemisz: Ez a lemez úgy készült, mint egy nagy ünnep, csodálatos volt a folyamat, az egész csapat családként működött együtt, ami száz százalékban Niki érdeme. Ő az a fajta zenekarvezető, aki mindenki véleményére nyitott és kifejezetten bátorít arra, hogy hozzunk be ötleteket. Amikor az „Ideki a Csenderbe” című népdalt kezdtük tanulni, akkor nekem elindult a fülemben egy többszólamú ötlet, kicsit a bolgár háromszólamú népdalok mintájára. Ezt felvetettem Nikinek, és megmutattam, hogy milyen szólamokra gondoltam. Ehhez ő még hozzátett egy negyedik szólamot az egyik versszakban, aztán Juancho teljesített ki hangszerekkel. Egy másik dalban is együttműködtünk így Nikivel, leültünk a zongorához és addig énekeltünk két népdalt, amíg össze nem állt egy olyan harmónia, amiben mindkettő duettként tud megszólalni.
    A hangszerelésen kívül foglalkoztam a csoport énekhangjainak az összefésülésével is. Mivel klasszikus és jazz stílusban is képzett vagyok, ezért abban is tudtam segíteni, hogy a nyolc egyedi hangú énekes hangja milyen gyakorlatok, vagy akár felállás által tud jobban egymáshoz simulni.

 

  • MagyarJazz: Josh Deutsch trombitaművésznek három hangszerelése is van a lemezen, amely közül egyet jelöltek a legjobb improvizált jazz szóló kategóriában. Erre Zipernovszky Kornél is kitért a lemezajánlójában. Melyik ez a dal, és szerinted miért ezt választották?
  • Polonyi Artemisz: Josh jelölt szólója is az „Ideki”-n van, az egy nagyon jó kis dal lett, talán pont azért, mert olyan sok ember keze munkája, szíve szeretete van benne. Szerintem eleve az akkordok, amit Juancho írt a szólókörhöz egy nagyon pörgős, igazi feel-good érzést adnak. Erre jön Franco, aki a szívét lelkét kiüti a dobokon, és ezen az energián száguldanak Josh trombitafutamai. Nagyon jó húzással játszik és a hangválasztásai tökéletes egyensúlyt alkotnak a várt hangok jóleső megérkezése és a nem vártak meglepetése között.

 

  • MagyarJazz: Felsorolnád, hogy a további négy kategória közül az alábbi háromban, kiket/miket neveztek meg: a legjobb átirat, az év producere, a legjobban hangmérnöki munka kategóriákban?
  • Polonyi Artemisz: Legjobb átirat: „Ideki” (J. Herrera, A. Polonyi, N. Pankovits)
    Év producere: Juancho Herrera
    Legjobb hangmérnöki munka: River album

 

  • MagyarJazz: Gratulálunk a jelöléshez mindannyiotoknak. Milyen érzés jelölve lenni? Számítotok nagyobb érdeklődésre emiatt?
  • Polonyi Artemisz: Borzasztóan drukkolunk, de persze már annak is nagyon örülünk, hogy idáig eljutottunk. Igen, volt is érdeklődés, nagyon szeretnénk egy magyarországi helyszínre elhozni ezt az itthoni gyökerekből táplálkozó, de sokszínű zenét, viszont, mint minden zenész ebben az évben, mi is kivárunk, amíg lecseng a koronavírus.

 

  • MagyarJazz: Mik a további terveid?
  • Polonyi Artemisz: Elsőre még kicsit jól is esett, hogy lelassult az az őrülten pörgő zenei élet, de nem sokáig bírtam, így ebben az évben a zenei karrierem előtti szakmámban, a szociológia területén kezdtem újra foglalatoskodni. Épp továbbképzem magam mediátornak, és egy fenntartható fejlődéssel kapcsolatos egyetemi projektben is dolgozom koordinátorként. Nem unatkozom. :))  A zenei részt pedig meglátjuk. Mivel az én fő területem az énekegyüttesek, kórusok világa, attól tartok, ez lesz az utolsó művészeti terület, ami újra be tud indulni a fellépők egymáshoz való közelségéből, meg a vele járó intenzív légzésből fakadóan. Kivárom. Továbbra is komponálok viszont, főleg a magam örömére, kihasználom a leadási határidők nélküli szabadságot és hagyom hadd vigyenek az ötleteim.

 

  • MagyarJazz: Sok sikert kívánunk! November 24-én, 18 órakor kezdődő livestream adásból majd kiderül, hogy bejut-e az album a 63. Grammy-díj jelölésre. Drukkolunk minden elő-jelöltnek!
  • Polonyi Artemisz: Nagyon köszönjük!

 

 

 Fotó: Timea Jaksa