koncert

Jazz gyerekeknek - Kokopelli a Müpában // interjú Strausz Eszterrel

2019. november 28.

Jazz-zene megismertetése, megkedveltetése gyerekkorban – ezt tűzték ki célul a Kokopelli Jazz Matiné programot elindító zenészek: Vörös Niki, Strausz Eszter és Vörös László. A gyerekek még sokkal befogadóbbak az újdonság iránt, élvezik a szabadságot, amit a jazz-zene ad.

 

Nyáron a Művészetek Völgyében is felléptek, egy hét múlva, decemberben pedig Budapesten is előadják műsorukat, mégpedig a Müpa Sátorban. A nagy érdeklődésre való tekintettel kétszer is: december 2-án hétfőn, 11 és 14 órakor.
 

 

Strausz Esztert kérdezem a Kokopeliről.

  • MagyarJazz: Mióta működik a zenekar? Milyen összeállításban indultatok, és most hány fős a zenekar?
  • Strausz Eszter: 2017-ben indultunk: februárban mutattuk meg Nikinek az első saját számunkat, a „Spárga dal”-t. Ezután még sok előkészítő dolgunk volt: egy teljes műsornyi szám, majd az előadásmód: az interaktivitás lehetőségének kialakítása. Hónapokig még csak hárman koncerteztünk, nagyon "hasznosak" voltak ezek, rengeteg dolog kialakult, sok mindenre rájöttünk. A gyerek közönség kíméletlenül őszinte. Ha egy picit is unalmas bármi a koncerten, ők nem ülnek türelmesen, mint a felnőttek, hanem azonnal reagálnak: elkezdenek izegni-mozogni, vakarózni, aztán szaladgálni, majd hangosan beszélni. Természetesen mi ezt sosem várjuk meg. Mivel jól olvasok testbeszédet, ezért nagyon hamar látom is a reakciókat, és gyorsan tudtunk-tudunk reagálni, a műsort alakítani. Próbáltuk-próbáljuk az ő igényeiket szolgálni: plüss játékokat készítettünk, feladatokat találtunk ki a számokhoz, szinte mindhez van valami: játszós, mozgásos, finommotorikus, ritmusos vagy ének feladat. Mindezeket real time-ban is szoktuk alakítani, az aktuális helyzet szerint. Ezekkel a játékokkal egy ovisnak sem fárasztó a koncertünk, az 50. percben is együttműködnek, figyelnek, és feltöltődnek a végére.
    Majdnem egy év telt el az első szám elkészülte, és az első teljes septet formációs koncert között, emiatt sokszor úgy érzem, hogy a zenekarnak 2 születésnapja is van: ápr. 30. a legelső trió, és dec 3. a legelső septet koncert. A műsorunk azóta is folyamatosan változik, gazdagodik, igazodik évszakhoz, ünnephez, korosztályhoz, létszámhoz, újabb dalok, újabb játékok és újabb hangszerelések születnek.
  • MagyarJazz: Gyerekkoromból nekem is vannak jó emlékeim gyerekeknek szóló jazz koncertekről. Fiamat pedig rendszeresen vittem Budafokon olyan koncertekre, ahol a hangszereket is bemutatták. Milyen zeneszerszámok szólalnak meg? Van-e lehetőségük a gyerekeknek kipróbálni, jobban megvizsgálni egy-egy hangszert?
  • Strausz Eszter: Rögtön az első szám után szokott lenni az én hangszereim bemutatója, majd a többi fúvóst is megmutogatjuk. Ez is korosztálytól és létszámtól függ: iskolásoknak többet lehet beszélni, tudnak figyelni, érdekli őket. Az ovisok inkább kipróbálni szeretnének mindent, amit csak lehet, amelyre kis létszámú helyen, kis közönségnél van csak lehetőség. Rendszeresen szerettünk volna hangszersimogatót is, de ez a sok színpadtechnikai eszköz miatt veszélyes és bonyolult, így ezt alkalomadtán tehetjük csak meg.
    A zenekar tagjai mellettünk (Vörös Niki: ének, Vörös László: zongora, Strausz Eszter: fuvola, szoprán szaxofon): Sélley Szabolcs szoprán- és alt szaxofonon, Varga Nóri/Balogh Lázár váltóban játszanak harsonán, Bögöthy Ádám bőgőzik, és Cseh Balázs dobol. Ám mint a legtöbb jazz zenekarban, itt is előfordultak helyettesek, ami számomra mindig egy izgalmas színfolt: vajon hogyan színezi a helyettes zenész a mi kis megkomponált-megszerkesztett műsorunkat. Az elmúlt 2 évben játszott velünk: Elek István (alt szax), Simon Domonkos (harsona), Jeszenszky György, Hidász Tamás (dob), Fonay Tibor, Oláh Zoltán, és most a MÜPÁban Soós Márton (bőgő) lesz velünk.

 

  • MagyarJazz: A zenéknek és az énekes szövegeknek ti vagytok a szerzői?
  • Strausz Eszter: Igen: én írom a szöveget, Laci a zenét. Általában a szöveg van kész először: mindig kikérdezem a kisfiamat és a körülöttem található gyerekeket, hogy mit gondolnak az aktuálisan tervezett témáról (pl. a karácsony, bárányhimlő vagy a strandolás), mi jó benne, mi rossz. Nagyon érdekes világ ez, egy felnőttnek sokszor hihetetlen, hogy a gyerekeknek mi az, ami igazán lényeges, egészen máshogy élik meg a dolgokat. Számomra elsődleges, hogy a szövegekben csak a gyermeki nézőpont jelenjen meg. Így tudunk a legerősebben kapcsolódni a gyerekekhez: ha kritika és “okos megmondás” nélkül, megértően beszélünk-zenélünk nekik az őket foglalkoztató dolgokról, komolyan vesszük problémáikat, nehezebb élethelyzeteiket.
    Miután kész a szöveg, Laci elbújik vele jó pár napra-hétre. Érdekes időszak ez otthon, én szóba sem merem hozni a számot, miközben izgatottan várom, hogy a kis naiv szövegeim miképpen kapnak aranyköntöst. És amikor egy részlet kész van, számomra talán az a karácsony, a csoda: olyan szépen illik egymáshoz a mondanivaló és a zenei hangulat. Utána természetesen még sokat kell faragni a szövegen is, a zenén is, de gyönyörű ez az első találkozás nekem mindig.
    Azután, amikor már kiforrott és bepróbált a szám, akkor nekiállok a hangszerelésnek, amely útja végén ismét Lacinál köt ki, de van, hogy ketten írjuk, úgy a leghatékonyabb. Nagyon szeretem a big band hangzás óriási erejét, és nagyon remélem, hogy ebből valamennyi átjön a hangszereléseinkben is, habár itt 13 fúvós helyett csak hárman vagyunk, azért igyekszünk.
    A saját dalok egyike-másika zenetörténetileg is fontos részleteket tartalmaz: a Spárga dalunk zenekari tutti részében, Charlie Parker „Billie’s Bounce” szólójának transzkripció-részlete van beillesztve, 3 szólamban, a „Piacos dal”-unk pedig Miles Davis „Doxy” szólójának átirata. A gyerekek sokkal befogadóbbak, mint mi, felnőttek: nekik nem esik nehezükre ilyen zenét hallgatni. Számunkra is nagy dilemma volt az elején: jazzt, transzkripciókat, gyerekeknek? Végül megdöbbentő volt hallani, hogy a 4 éves gyerekek az általunk meghangszerelt Parker vagy Davis szólót dúdolgatták az otthoni játékuk közben. Akkor éreztem azt, hogy igen, ez jó út, nagyon szokatlan, de tetszik, hogy ezt dúdolja, és valószínűleg neki sem rossz. smile

 

  • MagyarJazz: A gyerekek is beszállnak az zenei alkotásba? Mindenféle bábokat is segítségül hívtok az előadások során. Mennyire mozgalmas egy-egy ilyen előadás? Egyáltalán hány éves korosztálynak ajánljátok a koncertet?
  • Strausz Eszter: 2 főszereplő és 1 mellékszereplő (a tyúk) bábunk van.
    Csiripcsőrt Niki "kezeli": egyrészt zseniális az a hangszín, ahogy Niki élteti azt a (picit talán hiperaktív) madarat, lehetetlenség nem rá figyelni, amikor színpadon van. Másrészt nagyon fontos szerepe van: ő mutatja meg, hogy egy gyerekdalt hogyan alakíthatunk át jazz stílusban. Ezzel a gyerekeket szeretnénk feljogosítani a dalok, zenék szabad formálására, kezelésére (természetesen stilisztikai határok megtartásával), amely szabadságot reményeim szerint az élet többi területén is kreatívan alkalmaznak majd.
    Az én bábom Bolyhocska: ő egy kicsit introvertált szörnyecske: tulajdonképpen az első plakátunk egyik megelevenedett figurája. Bolyhocskával a koncert során történik ez-az: piacon jár vagy beteg lesz vagy csizmát pucol, összeköti a jeleneteket. Picit használjuk azt is, hogy a gyerekek sokkal jobban tudnak figyelni egy bábra, jobban tudnak kapcsolódni hozzájuk: így minden feladatot, magyarázást, zenét, transzkripciót, bármit sokkal mélyebben befogadnak, ha egy báb tolmácsolja nekik. Nem mellesleg sokkal jobban szót is fogadnak egy bábnak, ha esetleg arra lenne szükség, de ez nem jellemző. Az is nagyon ritkán fordul elő, hogy szülői fegyelmezésre legyen szükség: a színpadra nem lehet feljönni, és a közönségben egymásra vigyázni kell, azonkívül nem kell vigyázban ülni, sőt, a 2-3. szám körül általában már mi (az egyik bábbal) táncoltatjuk a gyerekeket.
    A dramaturgia pontosan fel van építve, percről percre, a folyamatos változtatás lehetőségével, egy stabil és nagyon mozgalmas, tartalmas alapot ad. A bábok karaktere változatos, a feladatok is, így reméljük (és tapasztalataink is azt mutatják), hogy nincs unatkozó gyerek a koncerteken. A plüss játékok a kisebbeknek (0-4 év) szólnak, a zenei feladatok a nagyobbaknak (kisiskolások), a dalszövegek mindkettő korosztálynak, a zenei világ pedig a még nagyobbak füleinek is izgalmas.

 

  • MagyarJazz: A Müpa koncertjeire óvodák és iskolák jelentkezhetnek. Egyénileg nem érkezhetnek szülők, nagyszülők gyerekekkel?
  • Strausz Eszter: Sajnos nem, de még van idő az intézményekkel szervezkedni. A 14 órásra tudtommal még van hely. A 11 órás koncertünk a múlt héten megtelt, közel 400 gyereket fogunk interaktívan “szelídíteni” a cirkuszi sátorban smile Ma készítettem elő a bárányhimlő pöttyöket, 2x400 gyerekre, tehát 800x6db pötty, + néhány tartalék, ha valaki nem lenne beoltva ellene, és kevés lenne neki ennyi…

 

  • MagyarJazz: Akik nem tudnak elmenni vagy nem jutnak be Müpás előadásotokra, hol találkozhatnak még veletek?
  • Strausz Eszter: dec. 15-én 16.00-kor a Budafok-Tétényi Adventen leszünk, szeretettel várunk kicsiket és nagyokat smile

Köszönöm!

Fotó: Kokopelli

Egyéb információk: https://www.mupa.hu/program/csaladi-es-ifjusagi-programok/kokopelli-jazz-matine-adventi-jazzkoncert-gyerekeknek-2019-12-02_14-00-mupa-sator

https://www.facebook.com/events/955159994820512/