koncert

Merre tartunk? - Pallai Péter interjúja Bolla Gáborral

2019. október 03.

Pallai Péter interjú-sorozata a magyar jazzvilág meghatározó zenészeivel.

Miért mentél külföldre, miért telepedtél le Dániában?

Mikor még Budapesten éltem sokat gondolkodtam azon, hogy melyik város lenne egy olyan bázis, ahol könnyebben mozognék és utaznék az európai jazz körforgásában.
2012-ben egy rövidebb időre Münchenbe költöztem, de úgy döntöttem, hogy többre és másra vágyom, így 2014-ben átköltöztem Koppenhágába.  

Sokan kérdezik miért. Egy most már kedves barátom és nagyszerű bőgős, Daniel Franck felvette velem a kapcsolatot, hogy játsszak vele a Winter Jazz majd a Summer Jazz Festivalon, valamint a Jazzhus Montmartre-ban, ahol nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam. A történet érdekessége az, hogy Daniellel először egy BJC jam session-ön találkoztunk, még a Múzeum utcában 2010 körül.

Később lehetőségem nyílt együtt dolgozni a Danish Radio Big Banddel, Oláh Kálmán szerzői estje alkalmával. Jobban bele látva a koppenhágai jazz életbe, úgy döntöttem, hogy itt szeretném folytatni. Nem hiszem, hogy bárhol könnyű lenne egy jazz zenész élete, de úgy érzem, hogy jó lépés volt és jól éreztem magam az elmúlt 6 évben mind emberileg, mind zeneileg. Ebben a városban olyan zenészekkel volt szerencsém koncertezni, mint például: Gary Peacock, Alvin Queen, Ira Coleman, Jeff “Tain” Watts, Alex Riel, Jesper Lundgaard, Albert “Tootie” Heath, Hod O’Brien…

  

Mi számodra Koppenhága diszkrét bája?

Koppenhága pozitívuma, hogy egy olyan bázis, ahol viszonylag sok lehetőség van játszani. Emelett sokat utazom: leggyakrabban Németország, Franciaország, Svédország, Norvégia és Anglia klubbjaiba, fesztiváljaira.

 

Merre tart a jazz Európában?

Nehéz kérdés. Szerintem a tendenciák arra utalnak, hogy erősödik bármely kontinenshez képest. Egyre több neves amerikai zenész vágyik Európába, ami nekünk pozitív jelenség. Ha belegondolunk, ekkora területen ennyi klub, fesztivál, lehetőség, illetve támogatás nincs máshol, noha ez Nyugat-Európára koncentrálódik.

Az európai jazz világa nagyon eklektikus, de úgy érzem, hogy az instrumentális, “swingelő” zene sokkal inkább előtérbe került manapság.

 

Európán belül Skandináviában milyen a színvonal?

Skandináviában szerintem magas a színvonal, viszont a skandináv országokat sem lehet egy kalap alá venni. Komolyabb rálátásom csak Koppenhágára van, ahol sokkal multikulturálisabb a jazz társadalom, mint más fővárosokban.

  

A skandináv szcéna eltér az európai átlagtól, vagy még a skandináv országok esetében sem lehet általánosítani?

Zenei különbségeket nehéz lenne szavakba önteni, ez nagyon szubjektív. A legnagyobb eltérés a műfaj keretei és a megbecsülése közt van.

  

Milyen közönsége van a jazznek Dániában?

Közönsége abszolút van. Ehhez a gazdag jazz történelem is hozzájárul. NHØP-n kívül a 60-as évektől kezdve jelen voltak az ide migráló vagy legalábbis éveket itt töltő amerikai zenészek: Ben Webster, Dexter Gordon, Kenny Drew, Stan Getz, Thad Jones, Ed Thigpen, Horace Parlan, Oscar Pettiford...stb. Így alakulhatott ki egy elég “kifinomult” jazz közönség. Sajnos, ahogy ez más országokban is tendencia, a vidéki koncerteken többnyire az idősebb korosztállyal találkozhatunk, de a főváros a jövőre nézve reményt keltő képet mutat, és bizonyos klubokban kifejezetten fiatalokból áll a közönség.

 

Melyek a népszerűbb jazz stílus irányzatok Dániában?

Dániában talán a be-bop, hard-bop, modern mainstream a legnépszerűbb, de sok a tradicionális swing és latin/kubai stílusú zenekar. Emiatt is jöttem ide, mivel hozzám ezek a műfajok közel állnak.

  

Miben különbözik Dániában a zenész élete az itteni viszonyoktól?

Külföldön a zenészek jobban keresnek, művészként kezelik őket, étellel/itallal várják őket. Azt kívánom, legyen meg otthon is a háromból kettő.    

Dániában a zenész szakszervezet (Dansk Musiker Forbund) sokrétű anyagi támogatásokkal járul hozzá a dán zenészek külföldi turnéihoz. Ehhez 3 külföldi koncertet kell felmutatnia az adott zenekarnak. Ez szerintem jó ötlet, ha még nincs hasonló Magyarországon. Ez egy lehetőség a sok közül.

 

Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatal zenészeknek, akik kint szeretnének érvényesülni?

Zenészeknek (aki még nem tette) nagyon fontos, hogy meg kell tanulniuk angolul. Aki a tehetségét igazán ki akarja bontakoztatni, ahhoz nem elég egy ország vagy város. Kapcsolatokat kell építenünk és törekednünk kell arra, hogy bekerüljünk legalább az európai jazz körforgásába.

  

Milyennek látod az itthoni nívót?

Én, ha fiatal zongorista vagy bőgős lennék, biztos hogy elutaznék Budapestre pár órát venni.

  

És végül, merre tart Bolla Gábor?

Csak egy célom van, hogy fejlődjek. Ez lehet maga a változás is. Talán nyugodtabb, letisztultabb vagyok ugyanazon a hőfokon. Ezt az irányt követem, és élvezem a zenét, ami nagyon jó!

 

Fotó: Bolla Gábor/Facebook