Moped Loewen és a Michael Brecker szaxofonverseny — Varga Dániel interjú

2019. július 15.

A szaxofonos-zeneszerző-hangszerelő Varga Dániel hazánk egyik legígéretesebb fiatal zenésze, aki nem csupán hangszeres és elméleti képzettsége végett kiemelkedő figura, hanem a legkülönbözőbb zenei stílusokban való jártassága miatt is. Dani a jazz szaxofon alapképzés után zeneszerzés szakon végzi mestertanulmányát, mely kombináció már önmagában jelentős sokoldalúságról árulkodik. Külföldi és hazai koncertjelenléte mellett idén nyáron beválogatták az első Michael Brecker Nemzetközi Szaxofonverseny elődöntőjébe, ahol olyan nevek mellett fog szerepelni, mint például a nemzetközi szupersztár Alex Hahn. Ezenkívül nemrég megjelent Dániel zenekarának, a Moped Loewen-nek új lemeze is, a “Jazz Rock Orchestra”.  Aki eddig nem ismerte eléggé Dánielt, annak (is) jó hír, hogy júliustól újból Budapestre helyezi át főhadiszállását Graz városából. Olvassák szeretettel beszélgetésünk esszenciáját:

Pázmándi Gergely: Elmesélnéd néhány pontban, hogy hogyan jutottál el oda, ahol most vagy?

Varga Dániel: A gimnázium óta tudom, hogy improvizációval és hangszereléssel akarok foglalkozni, dalírással [értsd: zene és szöveg. - PG] pedig egyetemista koromban próbálkoztam először. 2013-ban felvettek a grazi Zeneakadémia jazz tanszékére, ahol elvégeztem a jaz szaxofon alapképzést, most pedig jazz-zeneszerzés mesterszakon tanulok ott.

 

Pázmándi Gergely: Minek köszönhető, hogy nem szaxofon szakon folytattad tanulmányod?

Varga Dániel: Egyfelől a tanáraim tanácsa volt, hogy mellőzzem a szaxofon mesterképzést Graz-ban, mivel ők már megmutatták nekem, amit tudtak. Másrészről bármikor, amikor választanom kellett, hogy jazz standardet vagy saját számot játsszak, – noha imádom a jazz klasszikusokat is – az utóbbit választottam, vagy ha mégis standard, akkor saját hangszerelés, így kézenfekvő volt egy olyan szak, ahol a zeneszerzés és hangszerelés témaköreiben mélyedhetek el még jobban.

 

Pázmándi Gergely: A mesterszakot most fogod befejezni?

Varga Dániel: Nem egészen... még nagyjából egy évem van hátra, de mivel az utóbbi hat évben javarészt az egyetemre koncentráltam, idén szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a munkára és a fellépésekre. Feleségemmel idén nyáron visszaköltözünk Budapestre, így az órák miatt ingázni fogok Pest és Graz között.

 

Pázmándi Gergely: Ezek szerint innentől kezdve könnyebben elérhető leszel magyar területen is. A szaxofonozás mellett milyen jellegű munkákat vállalnál a legszívesebben?

Varga Dániel: Az utóbbi időben sokat foglalkozom big band hangszerelésekkel, van már több saját szerzeményem, amit big bandre raktam fel, de természetesen a kisebb zenekarra való hangszerelés és bármi más is érdekel.

 

Pázmándi Gergely: Tudtommal egy igen széles zenei horizontot birtokló, univerzális figura vagy. Ennek ellenére nem okoz időnként frusztrációt számodra a komponálás?

Varga Dániel: Természetesen okoz, illetve okozott. Persze, igyekszem zeneileg tájékozott lenni, emellett pedig saját stílusomat kialakítani. Sokáig meg voltam bélyegezve azzal, hogy a szaxofonozásom Kenny Garrett, a hangzásvilág pedig túl Radiohead-es, de azt gondolom, kezdenek a dolgaim egyre sajátosabbá válni – legalábbis remélem. Na, most kiadtam a titkaimat…

Pázmándi Gergely: Igen, megyek is haza Garrett-et transzkribálni!

- nevetés -

 

Pázmándi Gergely: Mely zenekaraidat könyveled el jelenlegi legfontosabb projektjeidként?

Varga Dániel: Az egyik ilyen a Moped Loewen, mely a kvintettjeimből és kvartettjeimből alakult ki. Barátaimmal minden olyan zenét meghallgattunk és internalizáltunk, ami megfogott bennünket, és amikor elegünk volt a jazz tanszékből, akkor otthon indie, RnB vagy punk-rock számokat vettünk fel. A kvázi egyre rockosabb jammelések után 2016-ban vettük fel első lemezünket a Mopeddel. A zenekarban Fenyvesi Márton gitározik, Fabian Supancic hammondon, Ivar Krizic basszusgitáron játszik, Matheus Jardim pedig dobol. 2018-ban újabb lemezt készítettünk, melynek legfőbb különlegessége az, hogy a banda tizenhárom főre bővült, fúvósokkal kiegészülve. [Lemezajánló az interjú alatt. - PG]

 

Pázmándi Gergely: És Magyarországon is van ilyen projekt?

Varga Dániel: Itthon több dolog is alakulóban van, főleg Fenyvesi Marcin keresztül.

 

Pázmándi Gergely: Idén nyáron bekerültél az első Michael Brecker szaxofonverseny legjobb nyolc nevezője közé. Milyen érzés, hogy egy olyan zsűri, mint Melissa Aldana, Ben Wendel és Marcus Strickland beválogatott az elődöntőbe?

Varga Dániel: Nagy áldásnak és lehetőségnek élem meg, tulajdonképpen csak mostanában dolgoztam fel. Ilyenkor igyekszik az ember néhány lépéssel előre gondolkozni és meghallgatni a többieket. Emellett örülök neki, hogy magyarként ott lehetek a versenyen, a legtöbb továbbjutó ugyebár amerikai.

 

Pázmándi Gergely: Akkor hát augusztus 25-én Eilatba fogsz utazni, igaz?

Varga Dániel: Igen, így van. Ott Kenny Garrett, Ron Carter és Donny McCaslin előtt kell majd játszani egy tizenötezer férőhelyes arénában.

 

Pázmándi Gergely: A verseny tehát a Red Sea jazz fesztivál programjának szerves része?

Varga Dániel: Igen, igen. A fesztivál alatt egyébként olyan headlinerek lesznek, mint Kenny Garrett és Avishai Cohen.

 

Pázmándi Gergely: Mit tudsz a verseny további állomásairól?

Varga Dániel: Egyelőre csupán annyit, hogy ott biztosítanak zenekart, illetve a döntős fellépők 20-20 percet játszhatnak majd. Azt sem tudom, hogy lesz-e szabadon választott anyag, vagy ők adnak meg számokat.

 

Pázmándi Gergely: Értem. Sok sikert kívánok a megmérettetéshez! Kérlek, jelentkezz be nálunk, ha visszatértél Izraelből.

Varga Dániel: Köszönöm, mindenképpen!

 

Lemezajánló

A Moped Loewen “Jazz Rock Orchestra” című lemeze egy igen erősen javasolt tanulmány több zenei stílus rajongói számára is. A tizenhárom tagú zenekar Varga Dániel vezetésével, kompozícióival és hangszereléseivel egy rendkívül ízléses fúziója (a teljesség igénye nélkül élve) a modern jazznek és a progresszív indie-rocknak. A dalok (melyek ugyanakkor kompozíciók is) oly módon integrálják a magas intellektussal megírt harmónia- és dallamvilágot az instrumentális jazz-passzázsokkal és az indie-jellegű vokállal, mely arányérzéknek köszönhetően egyik stílus kizárólagos híve sem hagyna fel a lemez hallgatásával, hanem inkább azt kérdezné magában: “Ez miért nem nekem jutott eszembe?” Az album arányaiban valamivel több instrumentális részt tartalmaz, mint vokálisat, de a szólók organikus elhelyezkedése és az azokat megelőző, kísérő és követő arranzsok szépen belesimítják a zenei szövetbe a virtuóz hangszeres részeket. A “Frozen” című dalban Dániel szólistaként is bizonyít:

A Jazz Rock Orchestra egy olyan lemez, ami minden szempontból magasra helyezi a mércét, noha ennek megugrásával valószínűleg kevesen fognak próbálkozni, mert ehhez fogható zenekar nem bukkan fel túl gyakran a láthatáron.

 

 

 

Varga Dániel (HUN) – vocal, alto and sopran sax,
Florian Supancic (AUT) – tenor sax
Nikolaus Holler (AUT) – bariton sax, flute
Jakob Helling (DEU) – trumpet, flugelhorn
Vova Novazenko (UKR) – trumpet, flugelhorn
Nikola Vukovic (SRB) – trumpet, flugelhorn
Jan Lovsin (SLO) – trumpet solo
Daniel Holzleitner (AUT) – trombone
Johannes Oppel (DEU) – bass trombone
Fabian Supancic (AUT) – organ
Piotr Lipowicz (POL) – guitar
Joe Clemente (ITA) – guitar
Ivar Krizic (CRO) – bass
Jonatan Sarikovski (FIN) – drums

 

Írta és hangszerelte: Varga Dániel
Mix, master, producer, zenei rendezés: Fenyvesi Márton
Borító: Gyurkó Dániel
Kiadó: Sinistra

 

 

Számok:

Frozen - írta és hangszerelte Varga Dániel
Indian Summer - írta és hangszerelte Varga Dániel
Memories - írta és hangszerelte Varga Dániel
Sinking - írta és hangszerelte Varga Dániel

További információk: https://www.mopedloewen.com/music