fbpx

Az arányok tisztelete // Sebestyén Patrik Sextet – Colors of Fortune

2021. augusztus 10.

Öröm, amikor fiatal zenészek arra szövetkeznek, hogy ápolják a jazz legjobb hagyományait. Folytonos változásban van a műfaj, ami természetes jelenség, de hagyományok nélkül szerterepítené ennek a zenei univerzumnak az elemeit a centripetális erő.

Nos, aki itt most a hagyományok egyik legállhatatosabb őrének mutatkozik, az a fiatal trombitás, Sebestyén Patrik. Nem meglepetés. Már csak azért sem, mert Sebestyén Patrik klasszikus zenén iskolázott muzsikus, ez egyébként jól hallható abszolút tiszta trombitahangján is, de nem csak azon. Ha meghallgatjuk nemrég megjelent CD-jét, a „Colors of Fortune” című albumot, rögtön feltűnik az a rend, az a tudatos szerkesztés, az az átgondoltság és megfontoltság, ami a lemez kompozícióit jellemzi. Amúgy olyan zenéről beszélünk, amelyet a jazz hívei Blue Note stílusnak neveznek. Abszolút pongyola megfogalmazás, és csupán egy virtuálisan létező kategória, de amikor a Blue Note iskolát emlegetjük, akkor mindannyian tudjuk, miről beszélünk. Konkrétan a jazz fejlődéstörténetének fantasztikusan nagy és fontos korszakára, egyfajta virágkorra, amely a műfaj történelmének csúcspontja volt. Sértődés ne essék!

Vigyázzunk, mert a Sebestyén Patrik Sextet lemeze nem valamiféle múltba révedés, nem Kenny Dorham zenéjének modernizált másolata. Önálló alkotás, amelyben korszerűsége, izgalmas témái mellett ott bújik sok-sok olyan részlet, amelyet a nagy korszak ihletett. Ezek természetesen nem direkt idézetek, bár a lemez hatodik száma egyértelmű tisztelgés Chet Baker előtt. Ezt nem a sextet, hanem Sebestyén Patrik triója, a Chet’s Mood Trio adja elő, megidézve Baker trió lemezeinek sajátos, melankolikus atmoszféráját. E téren egyébként további fejlemények várhatók, amelyeket remélhetőleg egy újabb CD foglal majd össze. Sok minden utal arra, hogy Sebestyén Patrik Chet Baker nemes örökségéhez kötődik leginkább, a fiatal magyar trombitás arról beszélt egy tavaly készült interjújában, hogy énekelni is tanul… Trombita és ének, ez Baker! A főként tőle ismert „If I Should Lose You” című kompozíción kívül csak egyetlen olyan felvételt találunk a lemezen, amelyet nem a zenekar tagjai komponáltak, ez Baden Powel „Samba Em Preludio” című száma. Egy latinos darabról van szó, amelyet éppen abban a felfogásban, azokkal a tiszta, átgondolt megoldásokkal ad elő a sextet, ahogy azt Stan Getz tette egykor hasonló felvételein. Sebestyén Patrik trombita improvizációja is Getz-féle vonalat követi, vagyis kevés hangból épít nagy ívű szerkezetet, végig megtartva a kompozíció melodikusságát, és elegánsan mellőzi azokat az érzelmi kitöréseket, amelyeket aligha tudna kikerülni ilyenkor, mondjuk egy Dizzy Gillespie.

Amúgy megkérdőjelezhetetlen perfekció jellemzi a lemezen hallható rögtönzéseket. Olyan világos és gondosan épített improvizációkról van szó, amelyekben ott bújik egy új szám, egy új felvétel főtémája. Ezekben a rögtönzésekben egyébként nincsenek fölösleges részletek, kockázatos intermezzók és kalandos kísérletek. Egymástól veszik át az improvizációkat a muzsikusok, anélkül, hogy vissza-visszatérnének a főtémára. Nincsenek drámai passzusok sem. Ez nem Tomasz Stanko – ha már trombitásokról beszélünk – „Music for K” című, 1970-ben kiadott lemeze, amelynek viszont pont az a sajátossága, hogy nincs benne egyetlen higgadt pillanat sem, végig rendkívül magas szinten tartja a fesztültséget az a zenekar. Fantasztikus lemez, de néha pont a magas hőfokon izzó feszültség miatt teszi vissza mégis a polcra az ember, anélkül, hogy meghallgatná.

Sebestyén Patrik CD-jét viszont éppen az a „veszély” fenyegeti, hogy sokszor meghallgatjuk majd. Mert jó megmerítkezni abban a komolyságban, megfontoltságban amely ennek az albumnak a sajátja, és jó érzékelni azt az eleganciát, amelyet – kis képzavarral élve – úgy visel ez a lemez, mint egy szép, testhezálló ruhát. És ez megint egy olyan lemez, amely több minden mellett az ókori görögök legfontosabb filozófiai tételéről, az arányok tiszteletéről szól. 

Fiatalokból álló zenekar a Sebestyén Patrik Sextet. Tudjuk, hogy már más formációk is próbálták - így vagy úgy – feleleveníteni a nagy korszak, közelebbről a Blue Note stílus hagyományait. Jó részük azonban rövid idő után elfáradt, vagy egyszerűen más irányba fordult az érdeklődése.

A Sebestyén sextet azonban elég elszántnak tűnik…

 

Magyar Kultúra Kiadó Kft., 2021

 

  1. Nalone (Sebestyén Patrik)
  2.  
    Donatella (Oláh Kálmán Jr.)
  3.  
    Gongo (Sebestyén Patrik)
  4.  
    Waiting for the spring (Stummer Márton)
  5.  
    Colors (Sebestyén Patrik)
  6.  
    If i should lose you (Ralph Rainger - Chet’s Mood Trio)
  7.  
    Samba em preludio (Baden Powell - Sebestyén Patrik Quartet Ft. Urbán Orsolya)
  8.  
    Train (Stummer Márton)

 

Közreműködik:

Sebestyén Patrik - trombita,
Oláh Kálmán Jr. - szaxofon, 
Stummer Márton - gitár, 
Farkas Zsolt - zongora,
Miskolczi Márk - bőgő,
Richter Ambrus - dob
Vendégek: Urbán Orsi - ének (7),
Orbán György - bőgő (6, 7)